Már az evolúciós elmélet megalkotója, Charles Darwin is kifejezetten érdeklődött a tavaszi kankalin iránt. Azt reméljük, hogy a tavaszi kankalin vizsgálata során nem csak erről a jellegzetes növényről, hanem több hasonló fajról is fontos ismereteket gyűjthetünk. Biztosan sokan hallottak már a laboratóriumi patkányokról, muslincákról és a sütőélesztőről mint általánosan vizsgált modellszervezetekről. A tavaszi kankalin is ilyen modellfajként szolgál vizsgálatainkban.
A tavaszi kankalinról közösen gyűjtött információk segítenek jobban megismerni ennek és a többi növénynek a jelenlegi egészségi állapotát. Az információk segítségével felmérhetjük a táj változásának hatását a biológiai sokféleség néhány fontos aspektusára. Így a tavaszi kankalinok meg tudják mutatni, hogy az élőhelyük, ahol előfordulnak, rendben vannak-e, vagy állapotuk rosszabbodott.
A tavaszi kankalinok virágait figyelmesen szemügyre véve kétféle típusú egyedet különíthetünk el. Az egyik típus virágain kívülről öt porzót (hím szaporítószervet) látunk, míg a bibe (a női szaporítószerv) a virág torkában rejtőzik, ezzel szemben a másik típusnál éppen a bibe emelkedik ki, a porzókat kívülről nem látjuk. A növénytan heterosztíliának nevezi azt a jelenséget, amikor az azonos fajú egyedek bibehossza eltér – ennek egy klasszikus példája a tavaszi kankalin. A két típust S- és L-változatnak hívják, előbbi a rövid (angolul: short), utóbbi a hosszú (angolul: long) bibeszálra utal.
S- változatú
E két különböző virágtípus között a virágpor áramlása kizárólag a beporzó rovarok segítségével történik, amelyek közvetítő szerepet töltenek be ebben az összetett „frigyben”. A növények egészségének biztosítása érdekében a beporzó rovarok – így a vadméhek és háziméhek, poszméhek, lepkék és egyéb, felbecsülhetetlen értékű kis növénysegítők – jólétét is biztosítanunk kell.
A tavaszi kankalin populációjában az S-változattal és L-változattal rendelkező egyedek előfordulási aránya általában nagyjából egyenlő. Nem egyenlő arányok esetén csökken a növények esélye arra, hogy megfelelő párt találjanak, és ez akadályozza a beporzást és a génállomány kicserélődését. Ennek következményeként csökken a növényállomány hosszú távú életképessége is.
A tavaszi kankalin terjedőképessége kicsi, a magok az anyanövény közvetlen közelében kelnek ki. Az élőhelyeik feldarabolódása emiatt a populáció elszigetelődését is jelenti, aminek egyik jellemző következménye a genetikai sokféleség csökkenése, és ez S- és L-változat eltolódásában is megnyilvánulhat. Így a virágtípusok aránya nem csak a tavaszi kankalin állományának genetikai leromlását, hanem az egész élőhely elszigetelődését is jelezheti.
A természetközeli gyepek Európa-szerte visszaszorulóban vannak, olyan országokban is, ahol ezek jelentik a tavaszi kankalin és sok más sérülékeny faj legfontosabb élőhelyét. Magyarországon a tavaszi kankalin még eléggé gyakorinak mondható, azonban a faj rossz terjedőképességének köszönhetően a nem természetkímélő erdőgazdálkodás, a túltartott vadállomány, illetve a gyepek átalakítása helyenként veszélybe sodorhatja az állományait. Jelentős mértékű állománycsökkenés esetén az L- és S-változat előfordulási aránya eltolódhat, egyes esetekben akár olyan mértékben, hogy az egyik típus teljesen eltűnik az élőhelyről. Ez egyrészt megnehezíti az állomány szaporodását, másrészt az adott élőhely leromlásáról, beszűküléséről tanúskodik, amely felhívhatja a figyelmet a többi faj veszélyeztetettségére is. Emiatt pontosan ezt, a táj változásai által kiváltott, az L- és S-változatok között esetlegesen fennálló egyensúlybeli változást szeretnénk megvizsgálni – az Ön segítségével.
Hogyan lehet felismerni a tavaszi kankalint?
A tavaszi kankalin (Primula veris) – nevének megfelelően – tavaszi virág. Évelő növény, tehát ugyanazon a helyen több évig ugyanaz a növény fejlődik és virágzik. Néha könnyű összekeverni a tavaszi kankalint a sudár kankalinnal (Primula elatior) és a szártalan kankalinnal (Primula vulgaris). A Primula fajok továbbá könnyen kereszteződnek. A megfigyelés során ügyeljen rá, hogy tavaszi kankalint keressen!
Hogy néz ki a tavaszi kankalin?
A tavaszi kankalin általában 10-30 cm magas, lágyszárú növény. Hosszúkás, zöld levelei akár 20 cm-esek is lehetnek. A bársonyosan szőrös, hosszú nyelű levelek közvetlenül a talajfelszínen erednek, talajra lapuló vagy felemelkedő csomóban (ún. tőlevélrózsában) állnak. A tőlevélrózsából egy vagy több levéltelen hajtás, ún. tőkocsány nő, amely végén általában oldalra hajló, ernyőszerű virágzatban 5-16 db, harang alakú, bókoló virágot találunk. Az élénksárga párta csővé nőtt össze, e cső nyílása közelében öt narancssárga foltot látunk. A csészelevelek szintén összenőttek, felfújtak, a párta csövét lazán veszik körül.Hogyan lehet megkülönböztetni a tavaszi kankalint a többi hasonló fajtól?
A sudár kankalinhoz képest a tavaszi kankalin virágai kisebbek, élénkebb sárgák, és a virág belsejében apró, narancssárga pöttyök láthatók. A sudár kankalin virága általában nagyobb és halványsárga. A tavaszi kankalin virága harang alakú, míg a sudár kankalin virága nyitottabb. A tavaszi kankalin csészéje felfújt, a sudár kankaliné szűkebb. A szártalan kankalin virágzata nagyon rövid szárral rendelkezik, így magassága általában csak 5-15 cm. Virágai halványsárgák. A különböző kankalinokat a kertekben is gyakran ültetik, ahonnan könnyedén kijuthatnak a természetbe. Ezek virágai különböző színűek lehetnek, például lilák, pirosak, narancssárgák vagy rózsaszínűek. A tavaszi kankalinnak természetes élőhelyén kizárólag élénksárga virágai vannak.
A tavaszi kankalin a tavasz egyik első hírnöke. Magyarországon általában március végén kezd virágozni és a virágzás néhány hétig tart, amit az adott év időjárása kissé módosíthat. Melegebb klímájú területeken (pl. Dél-Európában) a virágzás korábban, hűvösebb éghajlaton (pl. Skandináviában) később figyelhető meg.
Hol nő a tavaszi kankalin?
A tavaszi kankalin Európában széles körben elterjedt, északi irányban Dél-Skandináviáig és a Brit-szigetekig hatol, délen csak a legszárazabb régiókból hiányzik. Bár nem sorolják a veszélyeztetett fajok közé, helyenként az élőhelyek elvesztése miatt már kedvezőtlen a helyzete. A tavaszi kankalin a száraz vagy közepesen nedves, meszes talajt kedveli. Magyarországon jellemzően domb- és hegyvidéki, nyílt lombkoronájú erdőkben és a szomszédságukban előforduló erdőszegélyeken, gyepeken fordul elő. Hazai előfordulásai a Dunántúli- és az Északi-középhegység, a Soproni-hegység, valamint a Zselic területére terjednek ki, másutt legfeljebb szórványszerűen jelenik meg.
Mi a teendő, ha a virág egyik változatra sem hasonlít?
Habár elég ritkán, de lehet olyan növényegyedet is találni, amelynek a virága sem az S-, sem az L-változatra nem hasonlít. Ezek úgynevezett köztes változatok, amelyeknek a bibéje és a porzója egyforma hosszú – mi ezeket “homosztíl”-nek nevezzük. Homosztíl egyedek egy mutáció miatt alakultak ki és egy növény minden virága ugyanúgy néz ki. Ha véletlenül ilyen növényt találna, hagyja ki a számolásból, de kérjük, értesítsen minket erről! Kiegészítheti a megfigyelési űrlapot egy megjegyzéssel erről és feltölthet egy képet a homosztíl virágról, de nagyon hasznos lenne számunkra, ha küldene egy e-mailt is (info@cowslip.science) képpel és találat helyszínének pontos megadásával. Ennek segítségével levélmintát tudunk gyűjteni további genetikai vizsgálathoz, vagy megkérjük, hogy küldjön Ön nekünk levélmintát, ha ez lehetséges. Amennyiben megosztja velünk az erre vonatkozó észleléseit, akkor jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy mélyebben megértsük a heterosztília jelenségét.